Celia - Trag Aer In Piept

Éjszaka

Az éjszakák a legnehezebbek. Amikor minden csendes és a halk zokogás egy eltört üvegpohár éles hangjaként töri át a kongó semmit. Az egymással játszadozó csillagok fénye csillan csak meg a nedves aszfalton és szóródik szét, mint megannyi apró tükörgyöngy. A nedves aszfalt maga, ami a lomha könnycseppek piciny tengereit nyeli, s az elhaló cigaretta tüze, ami lobogva égeti be magát meggyötört retinámba. Az éjszaka, amikor a kattogó gondolatok vonatzajként bántják a fülem. Amikor minden apró felesleges mozdulat átrendezi a teret körülöttem. Az éjszaka, amikor elindulnék, csakhogy meneküljek az őrjítő nihilből, de tudom, hogy ahová mennék, ott is csak a semmi vár. S a semmi maga, amely alattomosan körülölel minden pillanatban.

Trentemoller - Miss You

Újra itt az ősz

Az idén is tombolva tört rám az ősz. Jött és elragadott mindent tőlem ismét, mint oly sokszor az utóbbi években. Mintha a boldogságom téli álmot akarna aludni egyedül, tőlem elvonulva, napfénnyel és szivárvánnyal bástyázott barlangja mélyén. Mintha a hideg téli éjjeleken kevésbé lenne szükségünk egymásra, mintha menekülne tőlem, hogy melankolikus magányomba süllyedjek. Pedig az édes illatú nyári napfény simogató sugarai alatt, egymás karjai közt feküdve csalfa szeme mindig kacérul azt súgja: veled maradok örökre. S én mindig hiszek neki, iszom szavait, vakon bízok benne, magamhoz ölelem és úgy szorítom, mintha életünk utolsó pillanata lenne. Pedig már tudhatnám, hogy mosolya valószínű csak álarc, becéző szavainak fonala csak egy selyemsálba bújtatott szögekkel kivert vaslánc, amit észrevétlenül egyre szorosabbra húz szívem körül, hogy végül egy rántással kettészakíthassa vele.

Kleerup feat. Titiyo - Longing For Lullabies

Mi az élet

Mert mi az élet? Hosszú küzdelem az álmainkért. Az álmainkért, amelyektől többnek érezzük magunkat. Az álmainkért, amelyekért érdemes reggel arcunkat a kelő napfény köntösébe fúrni. Az álmainkért, amelyek másokkal tudunk teljesen megélni.

Mi az élet? Megtartott és elveszett ígéretek. Elfelejtett emlékek, melyek valahol mégis dolgoznak bennünk. Egy félig elszívott cigarettacsikk a sötétben. Egy bőrig ázott hazaút éjjel az esőben. Egy félig megivott pohár bor. Egy olvadt jégkocka az asztalon. A frissen főtt kávé illata egy álmos hajnalon. Egy mosoly, amely minden rosszat elűz. Egy tánc a félhomályban.

The Presets - This Boy's In Love

Lenyúltam az égbolt kulcsát
Utoljára hagyjuk itt ezt a helyet
Semmi suttogás, semmi búcsúzkodás
Igen, ma éjjel tűzre vetjük, amitől minden olyan nehéz volt

Végleg elhallgattatjuk félelmeinket
Olyan dolgok ezek, amiket sosem fogunk felfogni
Ezúttal tűzzel vágunk vissza a tűznek
Mert bébi ma éjjel a világ az tiéd és az enyém

Ez a srác szerelmes...
A város fényei alatt

Ne mondd el a világnak, amit megtudtunk
Olyan hosszú utat tettünk meg, de még mindig van hátra valamennyi
Így, sötétben, nem kell fény
Ha a szemében úgyis úgy világít az a tűz

Ez a srác szerelemes...
A város fényei alatt

Ma éjjel oltsd el a villanyt
Ne várj, túl késő van a halálhoz
Vigyázz, kapaszkodj erősen
Ma éjjel egész éjjel tudsz virrasztani

Ez a srác szerelmes...

Ez a város, ez az utca, a barátaid
Nem fogod többet viszontlátni ezt a helyet
A mostanra és a régmúltra gondolsz majd
Nem fogod többet viszontlátni az arcunkat...

Nyitó gondolat

Állok a holdfényben, megvilágítja az arcom, minden más sötét, hideg. Jó lenne most eltűnni, fénnyé lenni, aztán valaki más magányos, eget kémlelő vándor szemein átsuhanva, agysejtjei millióin keresztülcikázva végül szép emlékké válni. Jó lenne újból gyermeknek lenni, egyszerű boldogságban élni, játszani egy falevéllel, együtt futni a széllel. De sem gyermek, sem holdfény nem vagyok. Jó lenne nem lenni.