Új év, új gondolatok, új érzelemvilág, új kihívások, új vágyak, minden új. Elcsépelt téma, de akkor is leírom: biztos vagyok benne, hogy sokan tettünk ismét újévi fogadalmakat. Miért is ne tettünk volna, hisz lassan ... mit lassan, már teljesen az életünk részévé váltak az időpontok. Szeretünk mindent valamihez kötni. "Holnaptól lerakom a cigit!", "Hétvégén kitakarítok.", "Legközelebb megmondom neki, hogy szeretem...", "Jövő hónapban elkezdek kondizni!", "Eh, máskor majd nem a kuka mellé dobom". Ugye-ugye ismerős? Nekem mindenképp. De mi lenne, ha nem lenne holnap, ha nem lenne máskor? Mi van, ha csak MA van? Mi lenne, ha már ma belevágnánk és nem csak újabbnál újabb fogadalmakat tennénk?
Tegnap mikre is mondtuk azt, hogy majd ma? Akkor még jó ötletnek tűntek, de mik lettek belőle? A legtöbbje már csak egy ködös emlék. Legyintünk egyet, s közben már tűzzük is ki a következő dátumot. Még el sem telt a nap, de már a holnap óráit osztjuk be előre. Meg sem valósítjuk az ötleteinket, vágyainkat, csak szédelgünk az egyikből a másikba.
Időpontfüggő nemzedék lettünk. Kalendáriummal a kezünkben járkálunk és bőszen szórjuk az értékes órákat, perceket, amiket önmagunktól lopunk el.
Nos, én nem akarom meglopni magam, így remélhetőleg nem csak üres ígéretet teszek azzal, ha leírom: bár kevés időm volt a blogra, de szeretném folytatni. Sokfajta terv van a fejemben és ha mindet nem is, jó részét szeretném kiírni magamból. S hogy mikor? Azt hiszem holnapra van még egy időpontom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése