Érzelmek vesznel körül nap, mint nap, érzelmeket kapunk sok mindenkitől és sokszor észre sem vesszük. Érzelmek vesznek körül és sokszor csak elsiklunk mellettük. Mert természetesnek vesszük, ha kapjuk, mint a levegőt, amit belélegzünk és akkor érezzük meg a hiányát, ha elapad és nem kapunk belőle többet.
Fuldoklunk és nem értjük sokszor azt sem, hogy most mi van, hisz ez táplált eddig. Pedig csak a világ legegyszerűbb dolgát felejtjük el: viszont érezni. Viszonozni amit kapunk, mert ez egy körforgás. Ha adunk, kapunk is. Így kellene lennie. De sokszor félünk adni és csak habzsoljuk amit kapunk, mert jó, amíg tart. Úgy teszünk, mintha ez lenne a természetes. Félünk magunkból adni valamit is és valljuk be, sokszor lusták is vagyunk. Pedig igazán tápláló érzelmek csak akkor érhetnek, ha előbb mi adunk és nem várunk érte, csak bízunk. Bízunk, hogy mások is így élnek, gondolkoznak. Így vagyunk igazán érző lények: bízva és viszont érezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése