Sötét a látóhatár,
közeleg az éj.
Madár se dalol már,
beszűkül a tér.
Ráfeküdt a hegyre
a sötét éjszaka.
Ezeregy szemével
csalogatna haza.
Minden olyan csendes,
minden mozdulatlan,
Csak a Föld mozog alattunk,
örök nyughatatlan.
Járja örök útját,
már csak ez a sorsa.
Éjszakából nappal,
nappalból éjszaka.
Sötét van mindenhol,
alszik tán az élet.
S csak én vagyok magányos
vándora az éjnek.
