Mikor rám nézel, tudom bolond vagyok,
csak egy bolond álmodozik magában.
Mikor rám nevetsz, érzem boldog vagyok,
mert egy bolond érzés tart fogságban.
Mikor látom a szemed, fényes csillag vagy,
csak az lehetsz bolond életem egén.
Mikor beszélsz, lágy nyári szellő vagy,
s lám, édes borzongás tör felém.
Mikor csak ott állsz, érzem ember vagyok,
igaz kissé bolond, de tőled ilyen.
Mikor elmész, érzem csak: félek nagyon,
nem tudom az élet nélküled milyen?
Amikor szeretsz, érzem bolond vagyok,
mert ilyen szerencse csak bolondot ér.
Ha csókolnál, érezném: boldog vagyok,
mert ilyen bolondnak az mindennel felér.
