Csillagos éjjel, ha az égre nézek,
érzem akkor, nem kell, hogy féljek.
A te két szemed ragyog rám
életem végtelen univerzumán át.
Ha hideg az este, a karjaidba bújok.
Te csak átölelsz, s én már nem fázok.
Elbűvöl akkor ajkad lágy suttogása,
s álomba ringat a szíved dobbanása.
Ott vagy velem minden egyes percben,
csókjaid érzem, ha lehunyom a szemem,
mosolyod látom a szivárvány fényben,
a te illatod érzem a tavaszi réten.
Szemedbe nézek, te fogod a kezem.
Érintésed örökre megmarad nekem.
S a te két szemed csak ragyog rám,
életem határtalan univerzumán át.
