Láz

Tüzelő testem most új imát mormol,
lázban égő lelkem is ellenem fordul.
Sárba tiport létem még sóhajt egyet,
s tövis rágta szívem nem dobban többet.

Lázálmos éjszaka, verejtékben úszok,
szemem idegrostjai a kezében túszok.
Ostoroz és kínoz, széttépi a lelkem,
vértől ázott romján vágtat át az éjjen.

Hideg ráz. Fagyos ujja a gyomromig hatol.
Kedvesen cirógat. Nem menekülsz, papol.
Éles penge járja virtustáncát rajtam,
s ha hozzászoknék, mélyebbre vág halkan.

Ég a szemem. Fejemben valóság és álom.
Lidércek dalolnak, s a vörös Holdat látom.
Rágják, nyúzzák húsom, százfelé négyelnek,
izzó vashorgokkal cafatokra tépnek.

Tudatom és agyam már fényévekre vannak,
fáradt porhüvelyem, mit maguk mögött hagynak.
Zihálva még egyszer lélegzek egy mélyet,
s izzadt lázálmaim közé hazatérek.