Lenyúltam az égbolt kulcsát
Utoljára hagyjuk itt ezt a helyet
Semmi suttogás, semmi búcsúzkodás
Igen, ma éjjel tűzre vetjük, amitől minden olyan nehéz volt
Végleg elhallgattatjuk félelmeinket
Olyan dolgok ezek, amiket sosem fogunk felfogni
Ezúttal tűzzel vágunk vissza a tűznek
Mert bébi ma éjjel a világ az tiéd és az enyém
Ez a srác szerelmes...
A város fényei alatt
Ne mondd el a világnak, amit megtudtunk
Olyan hosszú utat tettünk meg, de még mindig van hátra valamennyi
Így, sötétben, nem kell fény
Ha a szemében úgyis úgy világít az a tűz
Ez a srác szerelemes...
A város fényei alatt
Ma éjjel oltsd el a villanyt
Ne várj, túl késő van a halálhoz
Vigyázz, kapaszkodj erősen
Ma éjjel egész éjjel tudsz virrasztani
Ez a srác szerelmes...
Ez a város, ez az utca, a barátaid
Nem fogod többet viszontlátni ezt a helyet
A mostanra és a régmúltra gondolsz majd
Nem fogod többet viszontlátni az arcunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése