Oldalak
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 30., hétfő
Mi az élet
Mert mi az élet? Hosszú küzdelem az álmainkért. Az álmainkért, amelyektől többnek érezzük magunkat. Az álmainkért, amelyekért érdemes reggel arcunkat a kelő napfény köntösébe fúrni. Az álmainkért, amelyek másokkal tudunk teljesen megélni.
Mi az élet? Megtartott és elveszett ígéretek. Elfelejtett emlékek, melyek valahol mégis dolgoznak bennünk. Egy félig elszívott cigarettacsikk a sötétben. Egy bőrig ázott hazaút éjjel az esőben. Egy félig megivott pohár bor. Egy olvadt jégkocka az asztalon. A frissen főtt kávé illata egy álmos hajnalon. Egy mosoly, amely minden rosszat elűz. Egy tánc a félhomályban.
The Presets - This Boy's In Love
Lenyúltam az égbolt kulcsát
Utoljára hagyjuk itt ezt a helyet
Semmi suttogás, semmi búcsúzkodás
Igen, ma éjjel tűzre vetjük, amitől minden olyan nehéz volt
Végleg elhallgattatjuk félelmeinket
Olyan dolgok ezek, amiket sosem fogunk felfogni
Ezúttal tűzzel vágunk vissza a tűznek
Mert bébi ma éjjel a világ az tiéd és az enyém
Ez a srác szerelmes...
A város fényei alatt
Ne mondd el a világnak, amit megtudtunk
Olyan hosszú utat tettünk meg, de még mindig van hátra valamennyi
Így, sötétben, nem kell fény
Ha a szemében úgyis úgy világít az a tűz
Ez a srác szerelemes...
A város fényei alatt
Ma éjjel oltsd el a villanyt
Ne várj, túl késő van a halálhoz
Vigyázz, kapaszkodj erősen
Ma éjjel egész éjjel tudsz virrasztani
Ez a srác szerelmes...
Ez a város, ez az utca, a barátaid
Nem fogod többet viszontlátni ezt a helyet
A mostanra és a régmúltra gondolsz majd
Nem fogod többet viszontlátni az arcunkat...
Utoljára hagyjuk itt ezt a helyet
Semmi suttogás, semmi búcsúzkodás
Igen, ma éjjel tűzre vetjük, amitől minden olyan nehéz volt
Végleg elhallgattatjuk félelmeinket
Olyan dolgok ezek, amiket sosem fogunk felfogni
Ezúttal tűzzel vágunk vissza a tűznek
Mert bébi ma éjjel a világ az tiéd és az enyém
Ez a srác szerelmes...
A város fényei alatt
Ne mondd el a világnak, amit megtudtunk
Olyan hosszú utat tettünk meg, de még mindig van hátra valamennyi
Így, sötétben, nem kell fény
Ha a szemében úgyis úgy világít az a tűz
Ez a srác szerelemes...
A város fényei alatt
Ma éjjel oltsd el a villanyt
Ne várj, túl késő van a halálhoz
Vigyázz, kapaszkodj erősen
Ma éjjel egész éjjel tudsz virrasztani
Ez a srác szerelmes...
Ez a város, ez az utca, a barátaid
Nem fogod többet viszontlátni ezt a helyet
A mostanra és a régmúltra gondolsz majd
Nem fogod többet viszontlátni az arcunkat...
2010. augusztus 25., szerda
Nyitó gondolat
Állok a holdfényben, megvilágítja az arcom, minden más sötét, hideg. Jó lenne most eltűnni, fénnyé lenni, aztán valaki más magányos, eget kémlelő vándor szemein átsuhanva, agysejtjei millióin keresztülcikázva végül szép emlékké válni. Jó lenne újból gyermeknek lenni, egyszerű boldogságban élni, játszani egy falevéllel, együtt futni a széllel. De sem gyermek, sem holdfény nem vagyok. Jó lenne nem lenni.
2010. július 26., hétfő
Csillagos éjjel
Csillagos éjjel, ha az égre nézek,
érzem akkor, nem kell, hogy féljek.
A te két szemed ragyog rám
életem végtelen univerzumán át.
Ha hideg az este, a karjaidba bújok.
Te csak átölelsz, s én már nem fázok.
Elbűvöl akkor ajkad lágy suttogása,
s álomba ringat a szíved dobbanása.
Ott vagy velem minden egyes percben,
csókjaid érzem, ha lehunyom a szemem,
mosolyod látom a szivárvány fényben,
a te illatod érzem a tavaszi réten.
Szemedbe nézek, te fogod a kezem.
Érintésed örökre megmarad nekem.
S a te két szemed csak ragyog rám,
életem határtalan univerzumán át.
érzem akkor, nem kell, hogy féljek.
A te két szemed ragyog rám
életem végtelen univerzumán át.
Ha hideg az este, a karjaidba bújok.
Te csak átölelsz, s én már nem fázok.
Elbűvöl akkor ajkad lágy suttogása,
s álomba ringat a szíved dobbanása.
Ott vagy velem minden egyes percben,
csókjaid érzem, ha lehunyom a szemem,
mosolyod látom a szivárvány fényben,
a te illatod érzem a tavaszi réten.
Szemedbe nézek, te fogod a kezem.
Érintésed örökre megmarad nekem.
S a te két szemed csak ragyog rám,
életem határtalan univerzumán át.
2010. június 28., hétfő
Mindig érzem
Még itt érzem ujjaid helyét a karomon,
még itt érzem csókjaid ízét az ajkamon.
Még itt érzem forró leheleted a bőrömön,
az itt hagyott mosolyod emlékébe öltözöm.
Karjaid ölelését várja minden sejtem,
hangod suttogása énekké lesz bennem.
Még érzem ujjaimban hajad selymességét,
átitatod lassan létem minden percét.
Akarom, hogy mindig karjaid közt legyek,
szoríts úgy, hogy bennem dobbanjon a szíved.
Akarom, hogy érezzem mindig bőröd ízét,
akarom, hogy átszínezd a napfény színét.
Minden arcvonásod már belém égett rég,
s ha legközelebb látlak, újra írom még.
Mindig édes, hűs csókjaid érzem az ajkamon,
s ha nem vagy velem, már nem is fáj nagyon.
Mindig itt érzem ujjaid helyét a karomon,
mindig itt érzem csókjaid ízét az ajkamon.
Mindig itt érzem forró leheleted a bőrömön,
s mindig a mosolyod emlékébe öltözöm.
még itt érzem csókjaid ízét az ajkamon.
Még itt érzem forró leheleted a bőrömön,
az itt hagyott mosolyod emlékébe öltözöm.
Karjaid ölelését várja minden sejtem,
hangod suttogása énekké lesz bennem.
Még érzem ujjaimban hajad selymességét,
átitatod lassan létem minden percét.
Akarom, hogy mindig karjaid közt legyek,
szoríts úgy, hogy bennem dobbanjon a szíved.
Akarom, hogy érezzem mindig bőröd ízét,
akarom, hogy átszínezd a napfény színét.
Minden arcvonásod már belém égett rég,
s ha legközelebb látlak, újra írom még.
Mindig édes, hűs csókjaid érzem az ajkamon,
s ha nem vagy velem, már nem is fáj nagyon.
Mindig itt érzem ujjaid helyét a karomon,
mindig itt érzem csókjaid ízét az ajkamon.
Mindig itt érzem forró leheleted a bőrömön,
s mindig a mosolyod emlékébe öltözöm.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)