A banánhéj

Én mindig is mondtam, hogy a banán az egy veszélyes gyümölcs. Mert hát valóban szép is, meg egészséges is, de mindig ott marad az a fránya héjja és ha nem figyelünk oda, már meg is van a baj. Esszük nagy bőszen - vagy épp más eszi, ez mindig attól függ, hogy a banán melyik végén vagyunk -, aztán mikor belefeledkezünk az ízorgiába, vagy épp elbízzuk magunkat, hogy nálunk aztán senki más nem habzsolhatja jobban és már jön is a combnyaktörés.

ÚjRE

Új év, új gondolatok, új érzelemvilág, új kihívások, új vágyak, minden új. Elcsépelt téma, de akkor is leírom: biztos vagyok benne, hogy sokan tettünk ismét újévi fogadalmakat. Miért is ne tettünk volna, hisz lassan ... mit lassan, már teljesen az életünk részévé váltak az időpontok. Szeretünk mindent valamihez kötni. "Holnaptól lerakom a cigit!", "Hétvégén kitakarítok.", "Legközelebb megmondom neki, hogy szeretem...", "Jövő hónapban elkezdek kondizni!", "Eh, máskor majd nem a kuka mellé dobom". Ugye-ugye ismerős? Nekem mindenképp. De mi lenne, ha nem lenne holnap, ha nem lenne máskor? Mi van, ha csak MA van? Mi lenne, ha már ma belevágnánk és nem csak újabbnál újabb fogadalmakat tennénk?

Tegnap mikre is mondtuk azt, hogy majd ma? Akkor még jó ötletnek tűntek, de mik lettek belőle? A legtöbbje már csak egy ködös emlék. Legyintünk egyet, s közben már tűzzük is ki a következő dátumot. Még el sem telt a nap, de már a holnap óráit osztjuk be előre. Meg sem valósítjuk az ötleteinket, vágyainkat, csak szédelgünk az egyikből a másikba.

Időpontfüggő nemzedék lettünk. Kalendáriummal a kezünkben járkálunk és bőszen szórjuk az értékes órákat, perceket, amiket önmagunktól lopunk el.

Nos, én nem akarom meglopni magam, így remélhetőleg nem csak üres ígéretet teszek azzal, ha leírom: bár kevés időm volt a blogra, de szeretném folytatni. Sokfajta terv van a fejemben és ha mindet nem is, jó részét szeretném kiírni magamból. S hogy mikor? Azt hiszem holnapra van még egy időpontom...

Viszont érzelmek

Érzelmek vesznel körül nap, mint nap, érzelmeket kapunk sok mindenkitől és sokszor észre sem vesszük. Érzelmek vesznek körül és sokszor csak elsiklunk mellettük. Mert természetesnek vesszük, ha kapjuk, mint a levegőt, amit belélegzünk és akkor érezzük meg a hiányát, ha elapad és nem kapunk belőle többet.

Városi legenda

Nincsen "nagy ő" és nincs olyan, akit "neked szánt az ég". Ezt csak mi találjuk ki, hogy ámítsuk magunkat, vagy csak mert egyszerűen lusták vagyunk. Te döntesz, hogy kit akarsz és ki mellett tartasz ki. Rajtad múlik minden. Nektek kell megdolgozni a boldogságért, nem hullajtja azt az ég az öletekbe. S aki mellett boldog vagy és önmagad lehetsz, s aki viszont szeret, nos ő lehet az, akivel leélheted az életed. Ő lehet neked a minden. Az, aki kiegészít, s akit te is kiegészítesz. Ti ketten, együtt.

Reggeli cigaretta

- Te jó ég, még csak reggel kilenc és ez már a harmadik szál cigim. - buggyant ki belőle, miközben a távolba meredt és lassan kifújta orrán a tejszerű füstöt. Lassan hátradőlt a széken és ismét kezébe vette a gőzölgő kávét, majd nagyot kortyolt bele. Szemében megcsillant a felkelő nap első sugara. A másik férfi akkor lépett mellé, még álmosan. Rövid fekete haján még látszódtak a párna ottfelejtett bugyrai.

- Ma sem aludtál, igaz? - kérdezte halkan és leült ő is. A távolba fúrta a tekintetét, azt kutatta, vajon mit nézhet a másik. A szemközti ház álmosan okádta magából a munkába induló embereket. A teraszról mindent látni lehetett. Ahogy kilépnek az ajtón, ahogy idegesen az órájukra néznek és fejükben gyorsan végigpörgetik az aznapi teendőiket. Ebből a távolságból még a gondolataikat is tisztán ki tudták venni. Az egyik a feleségére gondolt épp, aggódott. Körbenézett és elindult nagy komor táskájával a vállán. Nyomban utána lépett az utcára egy másik. Senki meg nem mondta volna róla, hogy nem boldog. Mosolygott és nyugodt léptekkel indult a távolba, de csak a legfürkészőbb tekintet tudta volna észrevenni a szemén a lopva gyűlő könnyeket.

Madonna - The Power of Goodbye

Az út

Emlékszem, aznap verőfényes napsütés fogadott. Sehol egy felhő az égen, csak a gyönyörű azúrkék mindenség borult a tájra. Indultam épp azt hiszem. Utamat hatalmas lombú fák szegélyezték és terítették rám jóságos árnyékukat. Mert a nap fénye aznap minden korábbinál erősebb és fenségesebb volt. Mintha kétszer közelebb lopózott volna előző éjjel, csak hogy mindenről lemoshassa a gyarlóság és gonoszság fekete porát sugaraival. S ahogy körbenéztem, minden szikrázóan verte vissza az ezüstös csillogást, minden világított, minden tündökölt. Még a legapróbb fűszál is ontotta magából a fényt. Meseszép volt aznap minden.

Owl City - Fireflies