Városi legenda

Nincsen "nagy ő" és nincs olyan, akit "neked szánt az ég". Ezt csak mi találjuk ki, hogy ámítsuk magunkat, vagy csak mert egyszerűen lusták vagyunk. Te döntesz, hogy kit akarsz és ki mellett tartasz ki. Rajtad múlik minden. Nektek kell megdolgozni a boldogságért, nem hullajtja azt az ég az öletekbe. S aki mellett boldog vagy és önmagad lehetsz, s aki viszont szeret, nos ő lehet az, akivel leélheted az életed. Ő lehet neked a minden. Az, aki kiegészít, s akit te is kiegészítesz. Ti ketten, együtt.

Reggeli cigaretta

- Te jó ég, még csak reggel kilenc és ez már a harmadik szál cigim. - buggyant ki belőle, miközben a távolba meredt és lassan kifújta orrán a tejszerű füstöt. Lassan hátradőlt a széken és ismét kezébe vette a gőzölgő kávét, majd nagyot kortyolt bele. Szemében megcsillant a felkelő nap első sugara. A másik férfi akkor lépett mellé, még álmosan. Rövid fekete haján még látszódtak a párna ottfelejtett bugyrai.

- Ma sem aludtál, igaz? - kérdezte halkan és leült ő is. A távolba fúrta a tekintetét, azt kutatta, vajon mit nézhet a másik. A szemközti ház álmosan okádta magából a munkába induló embereket. A teraszról mindent látni lehetett. Ahogy kilépnek az ajtón, ahogy idegesen az órájukra néznek és fejükben gyorsan végigpörgetik az aznapi teendőiket. Ebből a távolságból még a gondolataikat is tisztán ki tudták venni. Az egyik a feleségére gondolt épp, aggódott. Körbenézett és elindult nagy komor táskájával a vállán. Nyomban utána lépett az utcára egy másik. Senki meg nem mondta volna róla, hogy nem boldog. Mosolygott és nyugodt léptekkel indult a távolba, de csak a legfürkészőbb tekintet tudta volna észrevenni a szemén a lopva gyűlő könnyeket.

Madonna - The Power of Goodbye

Az út

Emlékszem, aznap verőfényes napsütés fogadott. Sehol egy felhő az égen, csak a gyönyörű azúrkék mindenség borult a tájra. Indultam épp azt hiszem. Utamat hatalmas lombú fák szegélyezték és terítették rám jóságos árnyékukat. Mert a nap fénye aznap minden korábbinál erősebb és fenségesebb volt. Mintha kétszer közelebb lopózott volna előző éjjel, csak hogy mindenről lemoshassa a gyarlóság és gonoszság fekete porát sugaraival. S ahogy körbenéztem, minden szikrázóan verte vissza az ezüstös csillogást, minden világított, minden tündökölt. Még a legapróbb fűszál is ontotta magából a fényt. Meseszép volt aznap minden.

Owl City - Fireflies

Búcsú

Sírni csak mosolyogva szabad. Nem ön marcangolva, vádaskodva és nem is dühödten, hanem a szépre emlékezve. Mosolyogva, mert a szép emlékeknek csak örülni kell. Örülni annak a pár boldog pillanatnak, amelyektől búcsúzni kell. Búcsúzni, de nem örökre, hisz a szívünkben kitörölhetetlenül ott lesznek és szebbé teszik elkövetkező életünk minden percét, kérés nélkül.

Celia - Trag Aer In Piept

Éjszaka

Az éjszakák a legnehezebbek. Amikor minden csendes és a halk zokogás egy eltört üvegpohár éles hangjaként töri át a kongó semmit. Az egymással játszadozó csillagok fénye csillan csak meg a nedves aszfalton és szóródik szét, mint megannyi apró tükörgyöngy. A nedves aszfalt maga, ami a lomha könnycseppek piciny tengereit nyeli, s az elhaló cigaretta tüze, ami lobogva égeti be magát meggyötört retinámba. Az éjszaka, amikor a kattogó gondolatok vonatzajként bántják a fülem. Amikor minden apró felesleges mozdulat átrendezi a teret körülöttem. Az éjszaka, amikor elindulnék, csakhogy meneküljek az őrjítő nihilből, de tudom, hogy ahová mennék, ott is csak a semmi vár. S a semmi maga, amely alattomosan körülölel minden pillanatban.